-
09 január 2019
-
0 comments
Minden családban vannak titkok, fekete bárányok, takargatott foltok az ősök becsületén.
Ha egy-egy régi fénykép láttán hagyjuk elszaladni a fantáziánkat, vajon valóban a magunk vonásait találhatjuk-e az ősök ábrázatán?
Ez öröm és olykor teher, hiszen a szeretetet is nehéz viselni, nem csak a bánatot. Nem beszélve az összetett érzésekről, amelyek a családtagjainkhoz fűznek bennünket.
A család felépítése a hozott szokásaink, reflexeink, jellemünk beágyazott magatartásemlékei irányítanak. Hozott “batyuként” működnek. A szüleink nagyszüleink által megélt konfliktusok kezelésének és a “túlélés” stratégiái voltak. Ezek “bevésődtek” és generációkon át továbbadódtak.
A mai életben ezek már csak terhek. Az új stratégiához nincsenek eszközeink. Ezért tudat alatt a testünk és lelkünk “előveszi” a már meglévő mintázatokat, megoldási “programokat”.
A baj csak ott van, hogy ezzel már nem nyer, hanem veszít, hiszen már gátolnak és nem segítenek.
Fordult a világ – megváltozott élethelyzetének ezért önmagunkon kell váltatni. Megismerés útján feltárni, és előhozni azokat a családi hozományokat amik a mai életünket is befolyásolják. Olykor a “batyut” le kell már tenni.
Önmagunk megváltoztatása: a legnehezebb művészet.
Magától csak olyan probléma oldódik meg, ami nem a miénk. A mi problémáinknak éppen az a lényege, hogy a mi vállalkozásunk, a mi „batyunk”, mely addig jön velünk, amíg meg nem oldjuk.
Saját tapasztalatomból is mondhatom: van olyan „batyu, melyet sok-sok generáción keresztül jön velünk és hurcoljuk magunkkal.
Ahogy a genetikában a kettős spirált alkotó DNS-RNS 64 variációjában az egész teremtés minden titka, minden emberi megnyilvánulás vagy hajlam csíra formájában benne rejlik. Átörökítjük, és azért érdemes erre tudatosan gondolni, hogy legalább már a gyerekeinknek na adjuk tovább.
Problémáink gyökerére olykor a születésünk körüli események feltárásával találunk rá. Más esetekben az okok a családfa rejtett dinamikáihoz, félelemből, szégyenből, bűntudatból eltitkolt emberi történeteihez kapcsolódnak.
Amíg nincs tudatos emlékezés, feloldás és feloldozás, megbocsátás, elengedés, addig az utódok sorában mindig jöhet valaki, aki kapcsolódni fog a tragikus emlékhez, leginkább úgy, hogy sorsában visszatükrözi ősei sorsmintázatát.
Az önismeret tehát maga a családod!
Share Social